A hajnal Siskaszeren, vizes sátraikban találta a túrázókat. Nincs mit tenni, az éjszakai lehűlés után a bőséges hajnali harmat és a korai indulás miatt a sátrak rendre nedvesen kerülnek a túrazsákba, megszárításukra nincs idő. A csapat az Őrség központjából, Őriszentpéterről indult az aznapi célállomás, Velemér felé. A gyaloglást csak kétszer, a kiváló ételeiről és szívélyes vendéglátásról ismert Határcsárda Étteremben és az őrségi fazekasság egyik fellegvárában, Magyarszombatfán, a Tűzzománc Szomjoltóban szakították meg.
Az út a fontos, nem a cél, mondják. Vannak azonban esetek, amikor megérkezni hasonlóan jó, ha nem jobb, mint úton lenni. Ilyen volt ez a szakasz is. A mintegy 30 km-en a táj gyönyörűsége ellenére a kékezőkön erőt vett a fásultság. Csendben tették meg az utolsó kilométereket. A mondás minden szempontból igazzá vált: Őrség. Ahol a csend még hallható.

8. nap 2023.09.22 Velemér – Alsószenterzsébet (Csesztreg) Ebbe a légkörbe – mintegy válaszul a csapat néma fohászára -, érkezett meg a sokoldalú Fülöp András történész, népművelő, hadszíntérkutató, aki társaságával megtörte az addigra kialakuló monotonitást és új lendületet adott a túrázóknak. András biztos helyismerettel vezette a természetjárókat az elkövetkezendő napokban. Az alábbiakban az ő szavait olvashatják. (Higgyék el, érdemes, hiába a sok ismeretterjesztő leírás, van, amiről csak egy helyi tudhat.)
A veleméri Közösségi Házból induló pénteki szakasz első állomása a település határában megbúvó késő román stílusú Szentháromság-templom. Nem csupán arról ismert, hogy a kora középkori építészet egyik szépen helyreállított műemléke, hanem művészettörténeti érdekességet is rejt. Freskói ugyanis, melyek Aquila János (14. század) építész keze munkáját dicsérik, úgy lettek elhelyezve, hogy a falakra festett szentekre éppen az emléknapjukon vetüljenek rá a nap sugarai.
A templom megtekintése után a jelzett erdei utakon jutott el a csapat Szentgyörgyvölgyre. A település egyik nevezetessége a református templom, benne a festett kazettás mennyezettel.
Másik látnivaló a falu határában, egyben a falu legmagasabb pontján álló Szent György tiszteletére szentelt templom.
A templom tornya éppen fel van állványozva, ugyanis állami forrásból, pályázati rendszerben a toronysisak felújítása zajlik. Az átadás várható határideje ez év vége.
A templom kialakítása és nagyszerűsége magával ragadó, azonban oda belépve nyílvánvalóvá válik, hogy az állagmegóvást, restaurálást tekintve sok évtizednyi az elmaradás Isten háza felé.
Az Őrségről tudni érdemes, hogy a reformáció óta túlnyomó részben a református vallást követik az itt lakók.
Az útvonalon kívül eső Csesztregre Alsó- és Felsőszenterzsébet érintésével jutott el a csapat.
A pénteki és szombati napon a szállás a Szent Móric Plébánia fenntartásában lévő közösségi házban (Kerkai Ház) volt.
A szombati napon Csesztregen a tájházat illetőleg a Szent Móric és vértanútársai tiszteletére szentelt templomot nézte meg a csapat.
Csesztreg, mely a Kerka patak miatt évszázadok óta jelentős település, az Őrség és a Göcsej tájegységek határán fekszik.
Az ide való érkezés nem is alakulhatott volna szerencsésebben, szeptember 22. ugyanis Szent Móric, a templom névadó szentjének ünnepnapja. Tiszteletére a plébánia – amelyhez egyébként 15 település lelki gondozása tartozik -, három napos búcsúval készül.

A szombati nap délutánján (szeptember 23., 9. nap) a résztvevők Kerkakutason a Közösségi Házba voltak hivatalosak palacsintázásra, majd a Szent István király-templomban a búcsúi szentmisén vehettek részt. A szentmisét Molnár Árpád csesztregi plébános mutatta be, igét Molnár László állandó diakónus hirdetett.
A Közösségi Házban a helyiekkel való beszélgetésből megtudták, hogy a környék népessége erősen elöregedett, egyre több az eladó ház. Nagy szükség lenne az itt élni, az itteni közösségért tenni akaró fiatal generációkra, akik megőrizhetnék a jobb sorsra érdemes, pótolhatatlan értékeinket.